BookSelf

Árnyék –történetünk főhőse- már három éve ül Amerika egy közelebbről meg nem nevezett büntetésvégrehajtási-intézményében. Eredetileg hat évre ítélték többszörös testi sértésért. Hamarabb szabadulhat. Árnyék már húzogatja is ki az eltelt napokat egy énekesmadaras naptárban. Nem sok mindent tudunk meg a kinézetéről, az viszont rögtön kiderül, hogy nem egy szószátyár ember. Alapelve, hogy csak akkor válaszolj, ha kérdeznek. Bölcs ember ez, na, viszont már most látom, hogy nagyon hosszú lesz ez a hatszázvalahány oldal. A börtönben eltelt harmadik évre már csak a megkönnyebbülés maradt meg benne, hogy ennél mélyebbre zuhanni már nem fog. Árnyék barátom, én azért várnék még ezzel a kijelentéssel a helyedben! Unaloműzésül ráadásul nem gyúr, vagy seftel, hanem érme trükköket gyakorol. Ezen most csak egy pillanatra akadok fenn, biztos lesz még ennek valami szerepe. Miután kiengedik, csak három dologra vágyik: vesz egy forró fürdőt, majd egy házi papucsot, hogy aztán jól magára zárhassa a feleségével a hálószoba ajtaját. Igen, csak így, ilyen kis szégyenlősen. Ja és persze jófiú lesz. Na persze.

 Van egy Low Key Lyesmith nevű cellatársa, akiről a kreatív nevén kívül nem sok mindent tudunk meg. Ja, csak annyit, hogy minnesotai szélhámos, és hogy Hérodotoszt olvas. Elég sznob egy hely ez, azt kell, mondjam.

Szabadulása előtt egy hónappal aztán baljós előérzete támad hősünknek. Naná. Itt kapunk egy rövid beszélgetést a börtönigazgatóval, amiből megtudjuk, hogy Árnyék feleségét Laurának hívják, és a férfi Robbie nevű haverja feleségének a BFF-je (gyk. best friends forever). Ha hazamegy, akkor Robbie Izomtanya nevű edzőtermében fog majd dolgozni. Most mondom, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Árnyék telefonon beszél Laurával, aki már nagyon várja haza „kutyuskáját” és elmondja, hogy este még átmegy Robbie-hoz megbeszélni a titkos meglepetés-welcomeparty részleteit, amiről Árnyék persze nem tud/hat/na.

 Persze nincs börtön nagydarab, bölcs fekete nélkül, aki már-már „Vörös nap virrad. Vért ontottak az éjjel.” Legolas-i magasságokba emelkedik, amikor a következőt bírja mondani:

 - Ahogy mondom. Nagy vihar közeledik. Jobb lesz, ha meghúzod magad. Olyan ez…hogy hívják azt, amin a kontinensek mennek körbe-körbe? Valami lemezek, nem?

- Tektonikus lemezek? – tippelt Árnyék.

- Az. Tektonikus lemezek. Olyan ez, mint amikor útnak indulnak, és Észak-Amerika belecsúszik Dél-Amerikába. Nem túl okos ötlet közéjük szorulni. Vágod, amit mondok?

- Véletlenül sem.

Nem baj, mi sem. Azért a lemeztektonikai-elméletért gimis földrajztanárom nevében is hálás köszönet. Olyan ez a történet, mint Jóbarátok Ross Tudósfiúja: szórakozva nevel.

A szabadulás előtt két nappal aztán beüt a krach. Ajtó nyílik, de mögüle nem ősz bárd, hanem egy őr emelkedik, aki keménykedik még egy sort, amúgy verbálisan, a miheztartás végett, miközben Árnyékot az igazgatóhoz vezeti.  Bár Árnyékról még alig tudunk valamit, Patterson igazgatóról a gatyaméretén kívül most szinte mindent. A sok fontos információ mellett annyi szerephez jut, hogy közli Árnyékkel, hogy hamarabb hazamehet, mert a felesége autóbalesetben meghalt az éjjel. Az őr még rúg egyet Árnyékba (na, nem szó szerint) a cellához vezető úton, de hiába várjuk, hogy emberünk jól szájon verje. Pedig isten bizony megérdemelné, hozzátartozó halálával nem szerencsés viccelődni.

 Árnyék rezignáltan összecsomagol, és végre elhagyja a börtönt. Naná, hogy elered az eső közben. Komolyan mondom, ha ebből egyszer film lesz, biztos kapunk egy jelenetet, ahogy az igazgató a bunkó őrrel bámul lefelé az irodából a börtönudvarra, ahogy Árnyék kilép a kapun. Vagy esetleg egy snittet a szomorú, bölcs négerről. Na, ugorgyunk.

Buszút a reptérre, szakad az eső. A reptéren aztán tanúi leszünk néhány emberi pillanatnak is, ahogy Árnyék rájön, hogy a jegykezelő az első nő, akivel három év után találkozik, és amikor látja a sok embert mászkálni a csomagjaival a felszállásra várva, és ráeszmél, hogy mostantól ő is szabad. Aztán az is gyorsan leesik neki, hogy nem várja otthon senki, úgyhogy hagy egy üzenetet Robbie-nak, hogy úton van. A saját üzenetrögzítőjét is meghallgatja, de Laura hangját hallva nem jut szóhoz. A hang eszébe juttatja az első találkozást. Kocsma, első látásra szerelem. (Csak halkan jegyzem meg, hogy pár lappal korábban még arról volt szó, hogy Árnyék barátja randit szervezett nekik, erre most meg azt olvassuk, hogy egy másik csajjal járt éppen, amikor véletlenül megpillantotta Laurát. Ejnye, na.)

A gép végre felszáll, de nincs benne köszönet, mert az úton Árnyék elalszik, és előbb egy bölényemberrel találkozik, aki azt ajánlja, kezdjen el hinni. Mindenben. Aztán meg Low Key is előkerül, aki figyelmezteti, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére. Erre mondják, hogy nyugtalanító álom. A vihar miatt le kell szállniuk és a váróterem leírása olyan jó, hogy kénytelen vagyok idézni:

 Az emberek üveges tekintettel, leverten vonszolták magukat, mint általában csak a repülőtereken és a börtönökben látni. Ha a pokol más emberel társasága – gondolta Árnyék -, akkor a purgatórium egy repülőtér.

A purgatóriumban sem sokkal jobb az élet, mint a pokolban, ugyanis amíg így álmélkodik, szépen lekési a csatlakozást. Egy másik géphez irányítják. Az első osztályon egy halvány öltönyös, szakállas ember fordul feléje, és az órájára mutat. Nem tulajdonítanánk nagy jelentőséget az esetnek, ha egy duplán kiadott jegy miatt Árnyéknak nem pont mellé kellene ülnie. A férfi csak annyit mond: késtél. A fene egye meg ezeket a baromi okos idegeneket, akik előbb vagy utóbb minden filmben/sorozatban menetrendszerűen megjelennek. Merthogy a fickó nem azért aggódott, hogy amíg Árnyék össze-vissza futkorászik a reptéren addig ő el fog késni, hanem ellenkezőleg, Árnyék miatt aggódott, hogy nem éri el a gépet. Ugyanis munkát ajánlana neki. És még a nevét is tudja. Basszus. Árnyék nincs elájulva; a nevét bárhonnan megtudhatta (csomag, beszállókártya), munkája meg lesz otthon. A vörös fickó csak vigyorog. Nincs neked semmid, baszki, viszont ha jó leszel, és elélsz addig, tőlem még nyugdíjat is kaphatsz. A feleséged halálát meg sajnálom. Erre valami elpattan Árnyékban, és majdnem megüti. Na, múlik a sokk, vagy csak a szabad levegő teszi, hogy hirtelen ilyen agresszívvá vált? Bár a fene tudja, lehet, hogy bölényemberrel álmodni rossz ómen. A fickó végül megússza, de továbbra is alkalmazná Árnyékot, meglebegtetve a börtönviselt-vagy-úgysem-kapsz-mástól-munkát kártyát. Árnyék persze nemet mond. Valóban nem túl bizalomgerjesztő, egy magát Szerda úrnak nevező főnök. A gép földet ér, Szerda látszólag alszik. Egyedül Árnyék száll le a gépről. Kocsira vált és hosszú autózás után betér Jack krokodilbárjába. Ilyen az élet, ha az ember nem Jack Bauer. Enni is kell néha. Meg mást is, irány a mosdó. A szomszéd piszoárnál halvány öltönyös, vörös hajú fickó. Na, Árnyék fiam, kell a munka?

Laza, vörös és mindent tud? Csak nem?

Valahol Amerikában – Kisszínes

Ami Dan Brownnál a most elkapcsolunk egy másik helyszínre, ahol egyébként úgysem történik semmi, vagy ha igen, azt úgy sem tudod meg, mert váltunk egy harmadik jelentéktelen helyszínre, hogy azt is elfelejtsd, amit eddig olvastál, az az Amerikai istenekben a rövid kis történetek az istenek magánéletéről, azaz arról, hogy kerültek ide. Én neveztem el őket kisszínesnek, mert a fő szál cselekményébe nem kavarnak bele, ellenben pont kiszakítanak a történet menetéből.

 Az első ilyen egy Bilquis nevű prostiról szól, akihez éppen megérkezik az aktuális partner. Alkudoznak egy kicsinyég, aztán rögtön a közepébe vágnak. Neil, te kis hamis! Eddig csak bezárkózunk a hálószobába, mi? Tisztára, mint a 30’-as évek hollywood-i filmjeiben, ahogy a szexjeleneteknél csak annyit mutattak, hogy a párocska kép bal alsó sarkában eltűnik, és a nyitott ablakban meglebben a függöny. Most meg tessék, jön a gyere és szeress? Na mindegy,  a csaj, azt kéri a fickótól, hogy szex közben imádja. Meg is teszi a szerencsétlen, de vesztére, mert a nő szeméremajkai szépen lassan elnyelik az egész testét. Aztakurva, hogy egészen stílszerű legyek.