BookSelf

Limósfiúval való találkát követően Árnyék végre megérkezik a hotelba. Elég hosszú volt ez a nap, mióta Szerda kocsijában ébredt, talán lesz egy kis nyugta végre. Túl vagyunk ugye egy temetésen, egy megcsalás felfedezésén és némi megveretésen is, hogy egy kicsit összefoglaljam. Tessék, már  simán elmehetnék amerikai írónak, amilyen szépen visszautalok a korábbi eseményekre, hogy SENKInek ne legyenek gondjai a sztori követésével. Árnyék elújságolja az autós incidenst Szerdának, aki nincs túlságosan elragadtatva az események ilyetén alakulásától. Hősünk végre elfoglalja a szobáját, és saját magának tett ígértének megfelelően elmerül egy kád vízben. Habfürdőben! Neki is több rétege van, mint a hagymának: bár három évet ült többszörös testi sértésért, most egy kádban lazít, ami tele van habbal. Mi lesz még itt, gyertyafény és Celine Dion? Na, de mit értek én a börtönpszichológiához. Miután végez, végiggondolja az eddig történeteket, és megpróbál lazítani. Ajajj, tuti megint álmodni fog! És lőn.

Egy szusszanásnyi szünet után folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Az „istenek” csapatában játszó második szereplőnek is egy külön posztot szentelek, egyrészt mert még eléggé a könyv elején tartok, és ráérek, másrészt találtam róla néhány érdekességet. Már Bilquisnél sem volt teljes az analógia, de Bolond Sweeney barátunkkal sem járunk jobban. Annyit mondhatunk csak róla, hogy nyomokban ír mitikus elemeket is tartalmaz.

Szóval ott tartunk, hogy Árnyéknak mégsem sikerült lerázni Szerda urat, aki még a férfi mosdóban is ajánlatokkal bombázza. Nem olyannal, persze. Árnyék továbbra sem áll kötélnek, de aztán a Szerdától kölcsönkapott újságból, egy adag csilis hamburger elfogyasztás közben megtudja, hogy valóban nincs már állása. Felesége ugyanis a baleset idején nem volt egyedül, legjobb barátja, Robbie is az ütközés során veszette életét. Mit kerestek ezek ketten egy kocsiban? Árnyék a feszültséget egy érme trükkel vezeti le, de kiderül nemcsak ő tud csalni, hanem Szerda is. Mibe, hogy ez is egy isten? Na, kellett nekem az ördögöt a falra festeni. Azaz a koboldot, ugyanis feltűnik a színen bolond Sweeney.

Mivel nem egy Umberto Eco-t olvasunk, ezért ne várjunk hosszú lábjegyzetet a könyv végén, aminek segítségével a rengeteg felbukkanó isten között rendet vághatnánk. Ha már Mr. Gaiman nem kívánt minden apró részletet az olvasó orrára kötni, akkor kénytelenek vagyunk magunk utána járni a dolgoknak. Ezért minden egyes felbukkanó isten(nő)ről lesz egy kis eredethatározó a fejezetek mellett, hadd nőjön egy kicsit a hozzáadott érték.

Kezdjük is rögtön Bilquis-szel. Hogy nem ismerős? Na és úgy, mint Sába királynője? Így már biztosan. Ami azt illeti eredetije korántsem tűnik olyan veszélyesnek, mint könyvbeli alakja. 

Árnyék –történetünk főhőse- már három éve ül Amerika egy közelebbről meg nem nevezett büntetésvégrehajtási-intézményében. Eredetileg hat évre ítélték többszörös testi sértésért. Hamarabb szabadulhat. Árnyék már húzogatja is ki az eltelt napokat egy énekesmadaras naptárban. Nem sok mindent tudunk meg a kinézetéről, az viszont rögtön kiderül, hogy nem egy szószátyár ember. Alapelve, hogy csak akkor válaszolj, ha kérdeznek. Bölcs ember ez, na, viszont már most látom, hogy nagyon hosszú lesz ez a hatszázvalahány oldal. A börtönben eltelt harmadik évre már csak a megkönnyebbülés maradt meg benne, hogy ennél mélyebbre zuhanni már nem fog. Árnyék barátom, én azért várnék még ezzel a kijelentéssel a helyedben! Unaloműzésül ráadásul nem gyúr, vagy seftel, hanem érme trükköket gyakorol. Ezen most csak egy pillanatra akadok fenn, biztos lesz még ennek valami szerepe. Miután kiengedik, csak három dologra vágyik: vesz egy forró fürdőt, majd egy házi papucsot, hogy aztán jól magára zárhassa a feleségével a hálószoba ajtaját. Igen, csak így, ilyen kis szégyenlősen. Ja és persze jófiú lesz. Na persze.

Nagy volt a kísértés, hogy rögtön egy Fejős Éva klasszikussal kezdjek, de az túl magas labda lett volna, úgyhogy bemelegítésnek jelenlegi kedvenc írom világsikert aratott regényét az Amerikai isteneket választottam. Gondoltam jó könyv, biztosan könnyű lesz róla írni, aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nagyobb anyaggal van dolgom, mint amire számítottam.

Az író

Neil Gaiman, a szegény ember Ross Gellerje (itt, balra...én szóltam!) 1960-ben született, az angliai Hampshire-ben. Származását tekintve katolikus iskolában nevelkedett, szcientológus zsidó. Nem rossz indulás egy írói karrierhez, lássuk be! Bármelyik egyház alapvetéseit nézzük, simán kitelik belőle egy jobbfajta történelmi kalandregény, vagy sci- fi.

A könyvolvasás alapvetően magányos dolog.

Leülsz vele, mellé fekszel vagy álldogálsz felette vagy ha kalandvágyóbb vagy, akkor a villamoson, buszon kapaszkodás közben (vagy a nélkül) egyensúlyozol vele. Elvonulhatsz egy csendes sarokba vagy előveheted a tömeg közepén. És igen, még mindig az olvasásról beszélek.