BookSelf

Limósfiúval való találkát követően Árnyék végre megérkezik a hotelba. Elég hosszú volt ez a nap, mióta Szerda kocsijában ébredt, talán lesz egy kis nyugta végre. Túl vagyunk ugye egy temetésen, egy megcsalás felfedezésén és némi megveretésen is, hogy egy kicsit összefoglaljam. Tessék, már  simán elmehetnék amerikai írónak, amilyen szépen visszautalok a korábbi eseményekre, hogy SENKInek ne legyenek gondjai a sztori követésével. Árnyék elújságolja az autós incidenst Szerdának, aki nincs túlságosan elragadtatva az események ilyetén alakulásától. Hősünk végre elfoglalja a szobáját, és saját magának tett ígértének megfelelően elmerül egy kád vízben. Habfürdőben! Neki is több rétege van, mint a hagymának: bár három évet ült többszörös testi sértésért, most egy kádban lazít, ami tele van habbal. Mi lesz még itt, gyertyafény és Celine Dion? Na, de mit értek én a börtönpszichológiához. Miután végez, végiggondolja az eddig történeteket, és megpróbál lazítani. Ajajj, tuti megint álmodni fog! És lőn.

Oszlopcsarnok, fura kinézetű istenekkel. Álmában egy hang folyamatosan az ismételgeti, hogy a régi isteneket már régen elfelejtették, talán meg is haltak, a nevükre sem emlékszik senki. De, ÉN igen! A dagadt srác is ezt mondta két oldallal korábban, szóval most szólok, hogy felfogtam, nem kell még egyszer elismételni, oké?

Az álomnak hamar vége lesz, de ami ezután következik, talán jobb lenne, ha álom lenne. Árnyék ágyának szélén ugyanis nemrég megboldogult kedves neje ücsörög. Remek párbeszéd veszi kezdetét:

- Te vagy az, kicsim?

- Igen – mondta a nő. – Fázom, kutyuskám.

- Meghaltál, kicsim.

Árnyék férfiból van, és az első kérdése nem arra vonatkozik, hogy támadhatott fel Laura, hanem hogy mit is csinált röviddel a halála előtt. (Szex a legjobb baráttal, csak emlékeztetőül.) Komoly téma ez, zombi-Laura cigit kér. Árnyék le is megy a hotel portájára, és szerez egyet. Na, itt álljunk meg egy kicsit! Az angol-amerikai márkatudattal lehet ez kapcsoltban, de minden rohadt használati tárgynak megismerjük a nevét, címét, különös ismertetőjegyét. Komolyan, kit érdekel, hogy a portás John Grisham-könyvet olvas, és a cigi egy Virginia Slims? Vagy van a portásoknak egy olyan kasztja, akik mittudomén Steinbeck-et olvasnak, és a Virginia Slims, olyan definíciós erővel bír, mint itthon a narancssárga, vékony Pall Mall? Hé, ha már itt tartunk, a gyufáról miért nem tudjuk meg, hogy milyen gyártmány?

Mire visszatér zombi-Laura már az ágyon heverészik, a keze hideg és a körme alatt sár van. Oké, akkor már tudjuk, hogy került ide. A nő eztán szépen előadja minden börtöntöltelék férj által elhagyott, magányos, félrelépő nő védőbeszédét. Meglehetősen érzelemmentesen (elvégre hulla). Azon az utolsó estén egy búcsúorál lett volna kocsiban, de mint a következményekből sejtjük, ez nem volt túl jó ötlet. Hiszen Laura mindig is Árnyékot szerette, hazatérte után nem folytatta volna a viszonyt. Amikor erre Árnyék azt mondja: „Mmm. Köszönöm, kicsim”, igazából kicsit zavarba jövök, mert nem tudom, hogy ez a fickó ennyire megértő, vagy ennyire ostoba. Írjuk ezt a sokk számlára egyelőre! Laura távozik, de előtte megígéri férjének, hogy majd megvédi, és jól le is smárolja. Árnyék most aztán tényleg sokkot kap, és átkopog Szerdához, jobb híján. Főnöke épp a recepciós lánnyal hancúrozna, ha hagynák. Csak annyit reagál a Laura-esetre, hogy bizony a halottaktól őt is kitöri a frász. Hát, kösz, a semmit. Árnyék visszatér a szobájába, és sír. Szegénynek valóban elég szar napja volt.

Némi hangulatrombolás, de zombi témában nem tudtam kihagyni.

(Ahogyan elképzeljük, és amilyen a valóságban.)

Akik Amerikába jöttek – Kisszínes

A mostani magáról a Mindenség Atyjáról, Odinról  és egy régi norvég legendáról szól. Férfiak érkeznek tengeren keresztül, nyugatra, egy számukra ismeretlen földre, és aznap este saját maguk szórakoztatására Odinról dalolnak, akinek - így a tartja a hagyomány - kilenc napon át kellett függeni a világfán egy lándzsával az oldalában. Szenvedése közben pedig megtanult kilenc nevet, kilenc rúnát és huszonkilenc varázst.

Ahogy ez új föld felfedezésekor lenni szokott, másnap megjelennek a bennszülöttek. Skraelling-nek nevezi őket a norvég szájhagyomány. Egyelőre csak egy férfi merészkedik a jövevények közelébe, szerencsétlenségére, hiszen miután megvendégelik és leitatják, jól felkötik egy kőrisfára, hogy áldozzanak Odinnak. Ám ahonnan ez az egy skraeling jött, vannak ott még többen is, akik jönnek, látnak és jól legyakják a betolakodókat. Ám a jövevények istenei ott maradnak ezen az új földön, amit a viking Vörös Erik fedez fel ismét, és Vinlandnak nevez el. Na, ennyit Kolumbusz Kristóf nagy felfedezéséről, ugyanis ne legyen kétségeink, ez a föld, amit a norvég mondák emlegetnek, a grönlandi partoktól egy köpésnyire, délre, Észak-Amerika területén van.